Áramlik az erő,
hogy milyen, ne kérdezd,
örvénylik a rossz és a jó,
míg összeesik az anyag,
szétterül a légben a tűz,
feltorlódik megannyi gát, akadály.
Összehúzódik testem,
mint vajúdó nő
a legnagyobb kínban
is a beteljesülést várom,
közben csavarodik
jobbra és balra a...
„A bölcsesség nem más, mint begyógyult fájó sebek sokasága.”
Azt hiszem, az élet a jókhoz kegyetlen,
ember-szív zokog, tűr egymaga fedetlen,
kérdőn néz a két szem, kérése egyszerű,
jöjjön egy új világ, gyógyító erejű.
Szeretem a szépet, a bölcset még...
Egy pillanat volt a nagy-nagy szerelem,
szívem felderült és énekelt halkan,
dédelgettelek, szavad volt a balzsam,
ezt a kis időt soha nem feledem.
Csak játszadoztál velem oly' hevesen,
mint földerengett időből a hangtan,
egyszerre zengett a nyelvtan, s a dallam,
elhitetted, a...
Sötétnek gondolnak engem az emberek,
időnként leírom, szívem mért szendereg,
s a tüdőm csak hortyog, nem kapok levegőt,
elvették tőlem rég a kevés léterőt.
Istálló-Vénuszos szereplő én vagyok,
így váltják meg sorsukat a gazok és a nagyok,
egyetlen nagy közös áldozás a...
Legyőztek már régen, sírban vegetálok,
reménykedés éltet, a gonoszság átok.
Azért is készülök, családom nem tudja
szerepjáró sorsom - jelmezeknek pultja.
Hatalmas erővel tartásom nem enged
panaszkodni sosem, az ész is megdermed
súlyától tetteknek, megáll a képesség,
túl...
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig...
Kedvencem pár éve, szívesen készítem,
zöldségeim közé néha bevegyítem,
ínyencnek születtem, nem tehetek róla,
szükségem a finom, így hozott a gólya.
Két hatalmas hagymát zsírban megfonnyasztok,
kevés szót szórok rá, így készülnek szaftok,
fél deci vizecske, fedő alatt...
Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből...
Én nem vagyok szereplője
a világ-könyvtárnak,
mint sátán népének,
sem a nagypán ál-Babylon
vagy űrbabel csapása,
így nem utazhattam
rácsodálkozva a világ népére.
Kezdetben kirándultunk
a Hegyközbe, Balatonra,
vártúrákra meneteltünk.
Csúnyának láttam a mackónadrágot,
ezért...
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt...