Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből kikelve,
kereste a méltót, aki megfelelne.
Lángbetűkkel írva, nagy szükség van itten,
sötét magyar honban elveszett az Isten.
Kaszálják az embert, torzítják mindenét,
gyalázatos tort ül pöcegödör, szemét.
Kósza szellő végül elébed helyezte,
lesz-e vajon végül igazul győzelme?
Miskolc, 2022. szeptember 1.