Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt háziúr,
toroznak rég és mulatnak,
győzött pöcenépnyi ficsúr.
Leányokat kínáltak fel
pusztítóknak, rémségeknek,
testük teli őrülettel,
nincs otthona szépségeknek.
Általverik otthonában
az emberi gyenge szívet,
éhínség bére, búbánat,
tisztességed elveszíted.
Mostan mentik a nagy vagyont,
végtelenül hosszabbítva,
sír, halálnép itt törvényt bont,
senki sincsen megsiratva.
„Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda.
S a bitang nép, a sok céda
veszekedik a lopotton.”
Miskolc, 2022. augusztus 7.
Idézet: Arany János Egri leány V.
Fotó: Stock