A forgalmas falu közepén a kisbíró kisdobjával hívja fel magára a figyelmét a járókelőknek, majd kihirdeti:
-
Közhírré tétetik, hogy özvegy Makucska Kálmánné, született Maklári Boriska három nap múlva, március 7-én tartja esküvőjét a római katolikus egyházközösség templomában. Annak a férfinek adja a kezét és hatalmas birtokát, aki elnyeri addig a szívét, mert csak szerelemből kíván férjhez menni.
Három férfi kiválik a tömegből és elindul a kisbíró felé, majd tanakodásba kezdenek, elfogadják a kihívást. Boriskának megviszik a hírt, aki éppen rózsákat szed barátnőinek a kiskertben. Jolán és Erzsébet magához öleli kebelbarátnőit, boldogan énekelni kezd:
(A három csillag van az égen dal zenéjére énekelve)
Három férfi jelentkezett,
három jelölt ad majd kezet,
egyik szőke, másik barna,
a harmadik piros alma.
Tamás, nagybajszos, hatalmas szőke ember, ezzel fordult ivócimborájához a kocsmai ablak előtt:
- Te, én ezt megpróbálom. Eltemettem az asszonyt már van két esztendeje, hiába volt a sok panaszkodása, hogy minden a nyakába zúdult, ő végezte a férfi munkát is a ház körül, meg kellett tanulnia, hogy az asszonynak hallgass a neve, az dolga, hogy rendben tartsa a portát.
- Te meg naponta itt húzattad a cigánnyal, mulattál hajnalig.
- Veled együtt, Géza, s ha elnyerem Boriska kezét, életünk végéig telik majd torozásra valóra.
Felvette másnap egyetlen fekete öltönyét, egy üveg asztali borral beállított az özvegyasszonyhoz:
- Jó napot, Makucskáné, hoztam ajándékot magának, ha akarja megisszuk közösen és megbeszéljük az esküvőnket.
- De hiszen nem ismerjük egymást, drága Tamás, meg én tudja, nem iszom alkoholt, nem kocsmai megbeszélés tárgyát képezik a szívügyek.
- De én felajánlom az életemet, minden hatalmamat az emberek felett a boldogulásunk érdekében. Mások örülnének, a legtöbb asszony haptákban áll, amikor meglát engem, előre köszönnek, mikor kackiás termetemmel megjelenek előttük.
- A külső kevés, a férfiaknál a benső tulajdonságok számítanak egyedül. Hiába mindenféle tekintély kivívása parancsolással mások felett, ez mind értéktelen.
- Mit kívánsz tőlem, asszony, mit tegyek?
- Tudja mit, kedves Tamás, tegye másnak a szépet, olyannak, aki megalázásra és cselédségre vágyik, én biztos, hogy nem leszek a felesége.
(udvariasan elküldte a férfit)
Jönnek a barátnők, Erzsike így szól:
- Jól tetted, hogy elküldted, édes Boriskám, már egy év múlva roncs lett volna belőled!
Jolán ezt mondja:
- Barátnőm, Te annyira törékeny és jóságos vagy, ugyanakkor teli életvidámsággal, hogyan is húzhattad volna az igát egy mulatós, durva ember mellett!?
Boriska énekelni kezdett:
(De jó lenne szív nélkül élni dallamára)
A szívem mindig eldalolja,
ki az, aki szomjúságát oltja,
várom mindig ideálját,
csodáljam jelleme báját.
A szívem csak az észre hallgat,
érzésekhez odaballag,
hol az ész dönt, nincsen semmi,
de jó lenne szív nélkül élni.
A két barátnő együtt az utolsó sor dallamára: Jaj, jaj, hogy lehet szív nélkül élni?
Másnap Andris, barna hajú szépember, mint a falu bolondja áll Boriska elé egy csillogó gyöngysorral.
-
Jó napot, ténsasszony, meggyűttem, akar-é a feleségem lenni? - nyakába akarja kapcsolni az ékességet, de az asszony nem engedi.
- Köszönöm Andris az ajándékot, tudom, hogy örökölted a vagyonodat és ezt a drágaságot is, azt is, hogy soha semmiben nem szenvednék hiányt melletted.
- Hát éppen ez az! Boldogan élhetnénk együtt szépasszony, nem törődve másokkal.
- De nem balgaság-é, drága Andris, ha bezárkózunk otthonunkba és kizárjuk teljesen a külvilágot? Az ember társas lény, ugyanakkor barátokra, családra is szüksége van. Lehetséges-é boldogság szerelem nélkül?
- Bolond beszéd ez, asszonyom, s bolondnak bolond a társa is, éppen egymáshoz valók vagyunk mi. Bátran szembeszállunk a világ szájával, mert mi mindent könnyedén fogunk fel...
- Ön lehet, Andris, de nekem nagyon fontos a többi ember tisztelete, s az emberség. Egyetlen jólelket sem mellőzhetek, akiket szívembe zártam, hogyan is élhetnék érzéseim nélkül magányosan egy házasságban? (elküldte a második férj-jelöltet)
Jön Erzsébet és Jolán, ezt mondják:
-
Bolond lyukból bolond szél fúj, jól tetted, hogy elküldted Boriskám, mit is kezdenél olyan emberrel, aki magával sincsen tisztában.
Boriska halkan énekelte: (Boldogság, gyere haza dallamára)
Bolondság Andris neve,
nem ért el a láng heve,
boldogság gyere végre,
nekem ennyi kell, semmi más!
Közösen éneklik az utolsó sor refrénjét a barátnők:
Neki ennyi kell, semmi más!
Harmadik nap megérkezik Tibor, az ősz halántékú daliás termetű legény.
Kezében szorongat egy csokor hóvirágot, mint kikelet hírnökét, a tisztaság és egyszerűség néma szimbólumát. Átnyújtja az asszonynak, akinek a szeme felcsillan és várakozással tekint a férfire. Tibor így szól:
Szívemnek sohasem parancsolok,
érzéssel és kedvvel így bókolok:
szépséget csodálni olyan csodás,
csokrom egy szerelmi vallomás.
Boriska, mikor megláttalak,
kaputok előtt én megvártalak,
lábadnak nyomát, hogy megérintsem,
jóságod illatát érezhessem.
Borika szívéhez kap a szerelmi vallomást hallván és csillogó szemekkel így szól:
-
Tudom, drága Tibor, hogy még sohasem voltál nős. Azt is, hogy régen volt egy szerelmi csalódásod, Te vagy az egyetlen, aki csak szerelemből képes házasodni. Megérintetted a szívemet, bár tudom, hogy becsületed, tisztességed híres a faluban, elől jársz másoknak történő segítésekben is. Jellemed kitűnő, modorod megnyerő, azt hiszem, egy nő számára nincs nagyobb érték a nemes tulajdonságoknál. Elfogadlak férjemül, holnap megtarthatjuk a menyegzőt.
(A férfi kezet csókolt, s örömmel indult otthonába)
Jolán és Erzsébet, a két barátnő lelkesen örvendezik Boriska szerencséjén.
Boriska a Szívem szeret dal dallamára ezt énekli:
Szívem szeret,
valóság ez, vagy álom,
szívem szeret,
évek óta erre vágyom,
szívem szeret,
szívem szeret,
nem tudtam soha, hogy ilyen lehet, lehet.
Közösen éneklik a barátnők az utolsó három sort:
szíve szeret,
szíve szeret,
nem tudta soha, hogy ilyen lehet, lehet.
Boriska jön menyasszonyi fátyolban volt apósával, mint aki majd az oltárhoz kíséri. A másik oldalról Tibor jön tanújával. A pap előtt találkoznak. A pap ezt mondja:
Eladó volt a menyasszony,
férjhez megy Boriska asszony,
kinek kezét nyújtja éppen,
csókolná, de nem elégszer.
Már most boldogok legyetek,
örökké tartson jegyetek,
holtomiglan, holtáiglan,
mint a legszebb álmainkban.
Felhúzzák a gyűrűt egymás kezére, majd közösen énekelni kezdenek a Te az enyém, én a tied, halló Chérie dal dallamára:
Te az enyém, én a tied, drága szívem,
soha szebbet, mindig ilyet, hű szépségem,
együtt jobb lesz, sokkal jobb lesz,
mert mi csak boldogan élhetünk,
óh, szívem, hogy én a tied, s te az enyém.
Még egyszer mindenki ugyanezt énekli közösen.
2017. november 30.