Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből...
Én nem vagyok szereplője
a világ-könyvtárnak,
mint sátán népének,
sem a nagypán ál-Babylon
vagy űrbabel csapása,
így nem utazhattam
rácsodálkozva a világ népére.
Kezdetben kirándultunk
a Hegyközbe, Balatonra,
vártúrákra meneteltünk.
Csúnyának láttam a mackónadrágot,
ezért...
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt...
A remény éltetett idáig, azt hiszem,
képtelen az ember elhagyni önmagát,
a szíve a harmóniában megpihen,
nem érti a létét gátló sok akadályt.
Képtelen az ember elhagyni önmagát,
hűsége örök, ha valakit megszeret,
nem érti a létét gátló sok akadályt,
nehezen bízik meg, de őrzi a...
Shakespeare elsőként szavalta meg,
miképpen jött a párok közé
a szívüket elválasztó halál,
mely egyetlen úttá vált
a másik világban egyesülésükre.
Onnan meg nem jött vissza senki,
nem tudjuk, valóban egy párrá forrtak-e
a szerelmesek, képesek-e szeretni
a halál űrhideg...
Pokol mélyében haldokolva
kővé vált szívvel meghajolva
arra gondoltam, csodát látok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Égő rózsák a feszületen
miért is kellett megszületnem,
minden szerepük végig átok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Régi korokat ismételnek,
épül Babilon...
Hoztam én magammal valamit,
ősrégi koroknak dalait,
gyönyörködj igazi dallamán,
számtalan sorsutas balladám.
Jön-é a jobb idő, ki tudja,
a szívdob a jókat hazudja,
áltatja önmagát, győzni fog,
végül az igazság átragyog.
Miskolc, 2022. június 12.
Annyi minden akartam lenni,
s mind csupa nagybetűs hivatás:
ének-magyar tanárnő,
számviteli szakember,
bíró, ügyvéd, jogász...
Nem tudtam, hogy szép vagyok,
hogy időmértékesen ejtem a szavakat,
hogy a hangom csengő és egyedi,
elfeledték közölni velem a titkokat is,
hogy minden...
Festegetek egy verebet,
hempergetem ecsetemet
kevergetett kedvencemben,
szedett-vedett eledelben.
Szerelmes lett egyetlenem,
beleesett e verebem,
lelke heves, de egyszeregy
emberlecke, begyes henceg.
Szertelen egy eszperente,
reped eme lenge mente,
tenyerembe...
Három nép által igázott országban születtél,
emberként korlátozva,
nőként úttörőnek.
A legtöbb, amit a sötétség megengedett:
tanítani és nevelni,
de Te többre vágytál,
bensőd és lényeged vezérelt.
Hamar rájöttél arra,
a vallásosság hiábavaló,
mert mindig a jók mennek...