Irmácska és Béla párbeszédek sora
a búnak felejtő emlékeknek bora.
Az íze savanyú, de nemes, nem lőre,
emberszív kesergő, őszinte és pőre.
„Irma, Te édes nő, akarsz-e felelni,
miért e lengeség, a ruhád lepelnyi?”
„Tudod, drága Bélám, azt vettem eszembe,
elcsábítlak ismét, jer a...
Megadott szavak:
csillag , álom, mutat, mennyei, hiszem, váró, út, könnyebben, este, fény
Könnyebben telik el álomban életed,
mikor nincsen kiút, csak a rosszat észleled.
Azt hiszem, a rossz út végéhez közeleg,
többé már sohasem leszek majd réveteg.
Karácsonyt váró...
Esik az ég könnye, megáldja a Földet,
ellene bármilyen hatalom is törhet,
patakok, kis erek, folyók felduzzadnak,
oxigéndús vizet mindennek juttatnak.
Utam már eggyévált tiszta forrásvízzel,
hirdetem fenségét szomjúzónak hittel:
Életnek nektárja, vándor,...
Kicsinyke koromban sötétben rettegve
megállt a minden és megállt az este,
egyszerűen tovább nem bírta a tehert
a földön tört szemű kisbaba báb hevert -.
Napvilág ébresztett, fájdalmak és hiány.
Ne adj Ég további ínséges szekulát,
gyermekszív boldogság a...
Szeptember elsején meglepett éjszaka
mennydörgő dübörgés és villámlások hada,
vadul táncoltak be nyári tikkadtságba,
a hőjét irigylő háborús munkákra.
Elsőként a nagydob és trombita szólalt,
elektromos fénysáv kísérte a robajt.
Megérkezett zápor, a háztetőn dobolt,
verte az...
Hiába várok én három éve immár,
nem történt semmi sem, és gyászol a gitár,
várja a gazdáját, hogy csendüljön a dal,
vigaszt nyújtna neki az örök diadal.
Ringatna szerelem, ujjongna az ég,
ha igazat kapna a szív és őszintét,
kimondva azt végre, mit tettek közösen,
végtelen...
Amikor kis fámra tekintek, azt érzem,
már soha többé nem kell majd hazatérnem,
keresnem az otthont távoli világban,
hisz senki nem élhet énnálam cifrábban.
Telik a kenyérre, akad leves néha,
szívemben az öröm felderengő, léha,
színhez színt választok, ruhám is ünnepi,
kedvemet...
Esik az ég könnye, siratja a Földet,
ellenséges erő ellene is törhet,
talán van, ki védi, rám is most már vigyáz,
hatalmas szívével a megmentő gigász.
Eget ostromoltam, tekintsenek énrám,
azt hittem meghallják az esdeklő imám,
nem volt fenn és itt lenn szív-vizsgáló...
Jele a tökéletes teljességnek,
jegye a világi jegyességnek,
benne a természetnek minden ága,
állatok és emberek kiváltsága.
Benne a zöld mezőnek pompás színe,
benne az örökzöldek minden hite,
benne a tengernek szelíd kékje,
hulláma a viharnak szelíd fékje.
Benne a...
Esdeklő szívemmel kerestem szüntelen,
nem leltem rá soha, hosszú volt éjjelem.
Üzentem a Földnek utolsó szó jogán,
keservem sóhaja megállt a tű fokán.
Betűkre betűket nehezen öltöttem,
hörgött az éjszaka naponként fölöttem,
rettenet és szégyen – szívemen a foltja,
várom, hogy...