Jupiter-Szaturnusz
csillagjegy alatt születtem,
száműzött Nappal,
világító holddal.
A Szaturnusz fogságra kényszerít,
Jupiter nem enyhíti
a magány keserveit.
Izzó Vénusz a barátom,
ajándékát, a varázsos fényszerelmet
elfogadom, éjjelente csalogatom,
s énekelem, hogy messze Délen,
hol madár sem...
Gitáromat megérintem,
feltörnek halott emlékek,
nem is hiszem, igaz volt:
énekemmel kísértem a dallamot.
Minden hang más nótát idézett,
minden nóta egy-egy hangulatot.
Mikor fájt a világ,
s visszavonultam morfondírozva,
vigasztaltam szívemet,
ringattam a dalaimmal,
akár...
Hosszabbodik az éjszaka, elsötétül a mindenség,
várakozik reménységre a tiszta szívű teljesség,
mert ahol a béke honol, csillagfényes a sötét,
a jóságnak igazsága fellebbenti fényfüggönyét.
Legendának meséiben megszületett a Messiás
a keresztnek...
Kohut Katalin: Ősztemető
Ősszel a fák nemes éteri lombkoronában elégnek,
mellyel ölelnek egyént, az egész miriád örök éltét,
szép ez a kép, remek érzet a hálni menő temetőknek,
bársonyos ég ura jelzi, a tél üzen, ámulom ékét.
Miskolc, 2021. november 16.
Ősz szele átölel, ízes az éjszaka, hallgat a csend már,
mint neszez árva avarja a végtelen édeni rendnek.
Hallgat a mámoros éjszaka éberen, álom a nászpár,
fénytelenül derüs arcomat átadom Édi, Te fejtsd meg!
Miskolc, 2021. november 10.
Kohut Katalin: Féltékeny kakas
Csip-csip-csip, csaltam a grundra csirkéket,
vittem nekik tyúkhúrt, míg a kakas nézett,
ingerült tollakkal jól felfújta magát,
ellenség előtte én lettem, a galád,
mivel gondoskodtam nőiről merészen,
megaláztam talán, gondolta kevélyen.
Nem sejtettem semmit,...
Kohut Katalin: A giliszta végrendelete
,,Meghagyom örökül az egész pórnépnek,
hogy amint vége lesz a böjt idejének,
kivirul a tavasz, új gyökerek nőnek,
ne állja az utat semmiféle tőzeg,
üreg folyosómat örökké őrizzék,
szíveimet porba hamar...
„„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Kohut Katalin: A szívjáték
Mindig elismertem a tudást, győzelmet,
tudtam, az okosság csak diadalt nyerhet,
mert ami érdekes, kíváncsivá avat,
szelíden érvelni, alkotni...
Lánggal ég a jóember
szépséges orcája,
panasza, mint a tenger,
hetyke tekint rája,
becsületet kinevet,
csúfolva igazat,
bármilyen kedves lehet,
szava tüzet arat.
Zokog a természet,
siratja a múltat,
learatta enyészet
a mélységbe fúltat.
Nincstelenül vegetál
sok hős, derék...
Kohut Katalin: Örök-remény
Sosem feledtem szívből énekelni,
vigasz fájásban, terhes életemben.
Hová tűnt létem, igaz, fejedelmi,
melybe a mindent híven beletettem?
Hangom odalett, szépség már nem kísér,
kopár végtelen hitével nem kecsegtet,
nincsen megváltás, hazugságot ígér,
hozzá...