Gitáromat megérintem,
feltörnek halott emlékek,
nem is hiszem, igaz volt:
énekemmel kísértem a dallamot.
Minden hang más nótát idézett,
minden nóta egy-egy hangulatot.
Mikor fájt a világ,
s visszavonultam morfondírozva,
vigasztaltam szívemet,
ringattam a dalaimmal,
akár...
Hosszabbodik az éjszaka, elsötétül a mindenség,
várakozik reménységre a tiszta szívű teljesség,
mert ahol a béke honol, csillagfényes a sötét,
a jóságnak igazsága fellebbenti fényfüggönyét.
Legendának meséiben megszületett a Messiás
a keresztnek...
Kohut Katalin: Ősztemető
Ősszel a fák nemes éteri lombkoronában elégnek,
mellyel ölelnek egyént, az egész miriád örök éltét,
szép ez a kép, remek érzet a hálni menő temetőknek,
bársonyos ég ura jelzi, a tél üzen, ámulom ékét.
Miskolc, 2021. november 16.
Ősz szele átölel, ízes az éjszaka, hallgat a csend már,
mint neszez árva avarja a végtelen édeni rendnek.
Hallgat a mámoros éjszaka éberen, álom a nászpár,
fénytelenül derüs arcomat átadom Édi, Te fejtsd meg!
Miskolc, 2021. november 10.
Kohut Katalin: Féltékeny kakas
Csip-csip-csip, csaltam a grundra csirkéket,
vittem nekik tyúkhúrt, míg a kakas nézett,
ingerült tollakkal jól felfújta magát,
ellenség előtte én lettem, a galád,
mivel gondoskodtam nőiről merészen,
megaláztam talán, gondolta kevélyen.
Nem sejtettem semmit,...
Kohut Katalin: A giliszta végrendelete
,,Meghagyom örökül az egész pórnépnek,
hogy amint vége lesz a böjt idejének,
kivirul a tavasz, új gyökerek nőnek,
ne állja az utat semmiféle tőzeg,
üreg folyosómat örökké őrizzék,
szíveimet porba hamar...
„„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Kohut Katalin: A szívjáték
Mindig elismertem a tudást, győzelmet,
tudtam, az okosság csak diadalt nyerhet,
mert ami érdekes, kíváncsivá avat,
szelíden érvelni, alkotni...
Lánggal ég a jóember
szépséges orcája,
panasza, mint a tenger,
hetyke tekint rája,
becsületet kinevet,
csúfolva igazat,
bármilyen kedves lehet,
szava tüzet arat.
Zokog a természet,
siratja a múltat,
learatta enyészet
a mélységbe fúltat.
Nincstelenül vegetál
sok hős, derék...
Kohut Katalin: Örök-remény
Sosem feledtem szívből énekelni,
vigasz fájásban, terhes életemben.
Hová tűnt létem, igaz, fejedelmi,
melybe a mindent híven beletettem?
Hangom odalett, szépség már nem kísér,
kopár végtelen hitével nem kecsegtet,
nincsen megváltás, hazugságot ígér,
hozzá...
Kohut Katalin: Varjú
Ezerszer elsirattalak már szépségem,
bár régen Te néma gyász voltál az égen,
értelek, jól tudom minden kívánságod,
világnak békéjét, igazságod vágyod,
siralommá váltan, némán esd és vádol
minden levéltanú lombkoronás fákon,
darabokra hullott könyvek...