Versek

    Játék az élet   játék az élet egyszerűek a szavak nagyszerű érzés   Bölcsességfog   bölcsességfogam az érettség kezdetét s végét jelezte   Végtelen játék   mesterségesen emelnek mutyizókat végtelen...
    Nagyon szeretlek   nagyon szeretlek nézésed szemérmessé varázsol engem   Romantika jele   körbecsipkézem romantikaként nyakam szerelmem várom   Aluvásra várva   még zöldell a rét hidegségbe öltözve vár...
    Gúzsba kötött szívvel hogyan is írhatnék, remény nélkül árván hogyan is élhetnék? Várakozást unva szabadságom kérve keresem utamat, fénybe jutok végre?   Játék volt létem, világ-könyvtárnyi szerep, Öregség könyvükkel az elmúlás temet. Íriszes múlt után Eszmeralda tisztít, a...
      Dalomnak szárnyán repül a képzelet, fekete fapadlós osztályterem vár, megjárja papucsom a fényes faeret, szívem ABC-s könyve világot tár.   Jeleztek ujjaim - állandóan én -, dalok repkedtek, színes üveggolyók, mint sok álom a világnak féltekén, gurultak a tervek, a...
    Nem tudom a neved   nem tudom neved Szépség az egyetlen szó mivel szólítlak   Üresség sajog   tán szerelem volt hirtelen jött létembe üresség sajog   Ki szeret engem   ki szeret engem lényem mint boroshordó fényre lángol...
    Ősz   borzongató ősz halál-hideg esőcsepp permet arcomon   Figyelmetlenség   figyelmetlenség álmosan nevet e nap túlélő vagyok   Igazságom   az igazságom tű fokán egyensúlyoz szédül...
H.Kohut Katalin: Álmodik az iskola   Örök álmát alussza az egykori szocialista iskola, minden énekhang a múltból üzen, keres-kutat a lobbanó vágy. Mennék én, osztályterem, de lehajtom búsan fejem. Szívemhez szól ma is csengőn szóló kórusod, violinkulcsos nyakkendőm ereklyeként...
  Cipő lábamon   érzem már az őszt papucsom átváltottam cipő lábamon   Őszinteség   az őszinteség ajándéka barátság örök-szerelem   Erény   az erény nagy kincs talmiért ne pazarold tisztességedet   Szeretet...
    Őszi hölgy   szép őszi hölgyem haja rőtszín diadém lépte suhogó   Kékség   fecskék repülnek édes Dél kebelébe gyászol a kékség   Gyászol a kékség   gyászol a kékség ifjúságom tovatűnt percnyi ima...
    Dalolnék én ismét szép jövőt, csacsognék eleget, de néma, csorb' ajkam, férjemnek jelentek beteget. Elszöknék hajóján az égbe, hol halál űr honol, szívemnek árt talán dermedtség, újra él és dobog.   Kikelet idusa szerelmünk lánggal jött napja lett, azóta remélem, életem többé nem...
<< 21 | 22 | 23 | 24 | 25 >>