Költöző kisgalamb
csókot küld felém
egy hófehér kisgalamb
messzi útra tér
Napi karácsony
csilingel ott fenn
miriád aranycsillag
éji karácsony
Vilia esten
vilia esten
összeforrva Békével
áhitat...
Rózsák
amerre járok
kivirulnak a rózsák
illatuk bódít
a Hold
araszol a Hold
kék csillagos bársonyán
kínál szép álmot
Őszi éjszaka
ködbársonyos éj
a legújabb takaróm
megérint a csend
Éke az...
Ó, a Te szájad, mellyel csacsogsz felém,
virágot szól az ámulat, az enyém,
s én, oly' merészen lágyan érintettem,
duzzadt íveihez tapadtam dermedten.
Az ajkad csókol ínyenc fogásokat,
finom ujjakkal nyújtva falatokat,
mi bemegy rajt', mind-mind tökéletes,
s mi kifelé jön, szép...
Magányos éj
magányos az éj
függöny mögött a világ
egyedül félek
Jótékony éj
jótékony az éj
érzékeket, észt fed el
szunyókál a rossz
Jégvirág csipke
zúzmara szállt a
véres és kopár földre
jégvirág...
Küzdelmem folyton a világ-békéért
magányban és csendességben történik
csillagok, bolygók, a Föld mentéséért,
a dal és mondat önmagától érik.
Előttünk szóltak dicső példázatok
arról, hogyan szenvedtek a nagyszülők,
emberek, mártírok, régen szabadok,
szegénységben is tisztes...
Arám
tüllfátyol felhők
kacagnak bánatomon
arám lesz az ég
Örök-asszonyi
örök-asszonyi
titokzatos lilában
fennkölten lépked
Szegénység
szürke a lelkem
megbéklyóz a sivárság
sértő szegénység
Kék...
Szürkeség borult érzékeimre,
őskáosz pára búcsúztat tova,
most ez az ősz olyan ostoba,
szegénnyé váltan várok kezedre.
Képzelek hínárt, hálót testemnek,
fojtogat csupasz éle faágnak,
s ahová jövő népei álltak,
elvesztett remény-tüskék dermednek.
Hamut szór a köd,...
Látom szemeimben magam
kézen fogva Veled, drága,
érzem, elakadt a szavam,
szívfánknak zöldellő ága
tűzben izzik könnyű fénnyel,
beültettük, locsolgatjuk
tisztaságnak létvizével.
Érzem, lankás kéz érint meg,
dombjain én elidőzöm,
egyesével – mindegyiknek -
csókot küldök...
Krizantém
szirmát kibontja
a kegyelet virága
krizantém csókok
Katicabogár
katicabogár
fájó pá-val búcsúzott
pöttye megfakult
Szendergő világ
szendergő világ
hunyorog a sötétben
kacag rajt` a szél
A...
H
Az egót nem ismerhettem meg soha,
határtalan szeretet, mit éreztem,
múltamra jellemző a rút, mostoha,
céljaim valóságában véreztem.
Rájöttem: pillanatoké a lényeg,
s benned a nagy találkozás, a kaland,
a jövő tárt karral ölel és feléled
csodás módon a szép...