Versek

    Kedvencem pár éve, szívesen készítem, zöldségeim közé néha bevegyítem, ínyencnek születtem, nem tehetek róla, szükségem a finom, így hozott a gólya.   Két hatalmas hagymát zsírban megfonnyasztok, kevés szót szórok rá, így készülnek szaftok, fél deci vizecske, fedő alatt...
      Aranyló levelem egykor Neked küldtem, leírva panaszom, hogyan menekültem.   Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe, holtak világán át csillagok kékjébe.   Sárba pottyant sokszor, verte az út pora, el is alélt közben avaros korona.   Ismét nekilendült a mélyből...
    Én nem vagyok szereplője a világ-könyvtárnak, mint sátán népének, sem a nagypán ál-Babylon vagy űrbabel csapása, így nem utazhattam rácsodálkozva a világ népére.   Kezdetben kirándultunk a Hegyközbe, Balatonra, vártúrákra meneteltünk. Csúnyának láttam a mackónadrágot, ezért...
      Mostan nem a csehek jöttek egrieket kifosztani, Lengyel László frigyben nőttek magyar, s lengyel kebel főnyi.   Amerre a szem csak ellát, halált és kórt ünnepelnek, űrbabelnek nem nyit cellát sötét népe a csencsennek.   Gazdagulnak, tékozolnak, pokol népe itt...
  A remény éltetett idáig, azt hiszem, képtelen az ember elhagyni önmagát, a szíve a harmóniában megpihen, nem érti a létét gátló sok akadályt.   Képtelen az ember elhagyni önmagát, hűsége örök, ha valakit megszeret, nem érti a létét gátló sok akadályt, nehezen bízik meg, de őrzi a...
    Shakespeare elsőként szavalta meg, miképpen jött a párok közé a szívüket elválasztó halál, mely egyetlen úttá vált a másik világban egyesülésükre.   Onnan meg nem jött vissza senki, nem tudjuk, valóban egy párrá forrtak-e a szerelmesek, képesek-e szeretni a halál űrhideg...
    Pokol mélyében haldokolva kővé vált szívvel meghajolva arra gondoltam, csodát látok: „Hiszen én rózsák között járok!”   Égő rózsák a feszületen miért is kellett megszületnem, minden szerepük végig átok: „Hiszen én rózsák között járok!”   Régi korokat ismételnek, épül Babilon...
      Hoztam én magammal valamit, ősrégi koroknak dalait, gyönyörködj igazi dallamán, számtalan sorsutas balladám.   Jön-é a jobb idő, ki tudja, a szívdob a jókat hazudja, áltatja önmagát, győzni fog, végül az igazság átragyog.   Miskolc, 2022. június 12.  
    Annyi minden akartam lenni, s mind csupa nagybetűs hivatás: ének-magyar tanárnő, számviteli szakember, bíró, ügyvéd, jogász...   Nem tudtam, hogy szép vagyok, hogy időmértékesen ejtem a szavakat, hogy a hangom csengő és egyedi, elfeledték közölni velem a titkokat is, hogy minden...
    Festegetek egy verebet, hempergetem ecsetemet kevergetett kedvencemben, szedett-vedett eledelben.   Szerelmes lett egyetlenem, beleesett e verebem, lelke heves, de egyszeregy emberlecke, begyes henceg.   Szertelen egy eszperente, reped eme lenge mente, tenyerembe...
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>