Ábrándos éjjelen óceánt képzeltem,
amint a habjai szikláknak csapódtak.
Itt állok Világból felettébb képzetlen,
míg sorsom percei bőrömre rakódtak.
Morajlott vízhullám hatalmas erővel,
sziklahegy útjában, körben megölelte,
medrében tartotta konok, nagy hitével,
hű szívét elérve...
hófehér sziklák
gátolják az erejét
de a víz az úr
Szellemi egység:
szív, logika, értelem
embert mutat fel
Feltölti lelked
lágy, finom öleléssel
békét nyújtó Csend.
űrnyi hidegség
teknőjében megdermedt
test...
szerelmes nappal
világánál csodálom
kedves személyed
szerelem-forrás
buzog a lét vízében
kéj-nektárt lehel
bizalom nélkül
nincsen igaz szeretet
hűséges szívvel
feltétel nélkül
imádjuk a világot
mint hű...
igaz szerelem
jelzi a szív mélységét
értéke kegyed
ezeregy éjjel
meséltem életemet
éber volt a csend
talmi ragyogás
az aranyimádata
űrnyi butaság
piciny madárka
a Békesség-szigeten
otthont...
Akkor is írni kell, amikor nincs téma,
amikor nem köt le egyetlen bölcs séma,
ha már nincs mit írni, s beszélni,
némaság a jelen, nem lehet regélni?
Döntöttem, hogy végleg elhallgat a vádam,
korokat eljátszók vétlen ruhájában,
szél ellen hiába kézzel is indulnék,
a csatát...
Szükséges elég pénz a léthez,
s mit csak két emberkéz visz véghez,
alkotni, szeretni egyaránt,
a nyomor a sírba beleránt.
Összevész a szükség mindenen,
melegre vágyik a nincstelen,
mert jószív vezérli, nem elég
a torz test és lélek, fényebéd.
Először szomjazik a szóra,
egyetlen...
sebeit mézga
fedi a fenyőfának
hó öltözteti
szentül a világ
puha hóbunda rejti
a rossz tetteket
egyetlen fényfolt
szállingózó hópehely
szárnyas angyalka
rózsa írisze
örökkévalót jelez
megáll az...
bebugyoláltam
gézbe a sérült Földet
átvérzett kötés
Titkot küldő virág
szép orchideám
páváskodol ezüstlőn
árad igényed
Érzelem nélküli szó
áttetsző kristály
jégcsap hidegségével
a légből jött...
Ritka ajándék
masnira kötöm
a lopott pillanatot
öröm ajándék
Nyarat képzelve...
a szemet bántja
a tűnt nyárnak gyémántja
hűlt eget tüzel
A természetszeretők
biopoláris
hatalommal szépülnek
kedvük...
Apró pehely, kicsiny csillag,
fényszekérben ég-kocsisnak
tiszta, fehér veteménye,
a hidegnek fejleménye.
Prüszkölnek a jégparipák,
füstölnek a békepipák,
szentül tőle a nagyvilág,
kinyílik a sok jégvirág.
Lépeget a kormos macska,
a lábait beledugja,
óvatosan lépked...