Versek
Elképzelt szerelem, amit érzek,
szívemmel száz sebből vérzek,
hittem, hogy életed vagyok édes,
félelem kérdezi: talán véges?
Meghalni oly' könnyű mindig értem,
hogy miért, ne kérdezd, én sem értem,
elveszett a Világ, s minden ember,
ki kedvelt, szeretett talán...
parajfőzelék
a kedvenc főzelékem
vitamin bomba
vitamin-bomba
a diétás eledel
fele egészség
erő-töltődés
vasárnapi nagy séta
üdül a lélek
nagy csomókban hull
a vakító fehér...
kékeszöld színben
pompázik a fenyőfa
örök ruhában
sárgába borult
az öreg tölgyfa lombja
óarany fénye
foszforeszkáló
északi fény mutatja
merre induljak
csipkehús teát
kortyolgatva melegszik
a megfagyott...
Kocsonyát kóstoltam, ízletes volt nagyon,
egy egész akkorddal magasabb lett dalom,
mert finom a kocsonya, szerfelett szeretem,
mindegyik jó árut, ha kell, megvehetem.
Főzni is jó lenne disznónak körméből,
jó sovány húsából, bőréből, pörcéből,
hat óra, amíg a kocsonya...
hóvirág nyílik
ébredezik a tavasz
a zöld integet
nem látja fától
az erdőt a vakhitű
fontos a lényeg
mindig érezni
mikor a tüske elér
végzetes szavak
levendula lóg
dohos ruhásszekrényben
illat...
Szerelem, kérdem én, merre terem?
Akad-é mestere, a kéjben fürdő,
látható, vagy érző lélek-tetem,
áldozati bárány vulkán-kürtő?
Amikor titkot súg kedves hangja,
elájul a hű szív, fő okozat,
mert benne az örömnek fullánkja,
beoltva érzésbe akkordokat.
Koncerttel kísér lágy...
Halk hangú az igaz szívű becsületes,
törvénye keblében, a következetes,
a konok ellenáll tisztaság vízének,
nem bírja, ha fénylik ajkáról az ének.
Beszéde kellemes, imát súg szüntelen,
nem ismer gonoszat, ő jó és bűntelen,
megsérted, lerázza a terhet magáról,
nincs közös...
szeptember lombja
visszatér nemsokára
kizöldül a lét
csipke-erezet
szépíti a kilátást
alvó Mindenség
megint jő a tél
jéggé dermed a lélek
félelem rian
felesel velem
visszhangjával a szikla
ismer...
Ábrándos éjjelen óceánt képzeltem,
amint a habjai szikláknak csapódtak.
Itt állok Világból felettébb képzetlen,
míg sorsom percei bőrömre rakódtak.
Morajlott vízhullám hatalmas erővel,
sziklahegy útjában, körben megölelte,
medrében tartotta konok, nagy hitével,
hű szívét elérve...
hófehér sziklák
gátolják az erejét
de a víz az úr
Szellemi egység:
szív, logika, értelem
embert mutat fel
Feltölti lelked
lágy, finom öleléssel
békét nyújtó Csend.
űrnyi hidegség
teknőjében megdermedt
test...