Versek

      Elképzelt szerelem, amit érzek, szívemmel száz sebből vérzek, hittem, hogy életed vagyok édes, félelem kérdezi: talán véges?   Meghalni oly' könnyű mindig értem, hogy miért, ne kérdezd, én sem értem, elveszett a Világ, s minden ember, ki kedvelt, szeretett talán...
      parajfőzelék a kedvenc főzelékem vitamin bomba    vitamin-bomba a diétás eledel fele egészség    erő-töltődés vasárnapi nagy séta üdül a lélek    nagy csomókban hull a vakító fehér...
    kékeszöld színben pompázik a fenyőfa örök ruhában    sárgába borult az öreg tölgyfa lombja óarany fénye    foszforeszkáló északi fény mutatja merre induljak    csipkehús teát kortyolgatva melegszik a megfagyott...
    Kocsonyát kóstoltam, ízletes volt nagyon, egy egész akkorddal magasabb lett dalom, mert finom a kocsonya, szerfelett szeretem, mindegyik jó árut, ha kell, megvehetem.   Főzni is jó lenne disznónak körméből, jó sovány húsából, bőréből, pörcéből, hat óra, amíg a kocsonya...
    hóvirág nyílik ébredezik a tavasz a zöld integet    nem látja fától az erdőt a vakhitű fontos a lényeg    mindig érezni mikor a tüske elér végzetes szavak    levendula lóg dohos ruhásszekrényben illat...
    Szerelem, kérdem én, merre terem? Akad-é mestere, a kéjben fürdő, látható, vagy érző lélek-tetem, áldozati bárány vulkán-kürtő? Amikor titkot súg kedves hangja, elájul a hű szív, fő okozat, mert benne az örömnek fullánkja, beoltva érzésbe akkordokat. Koncerttel kísér lágy...
    Halk hangú az igaz szívű becsületes, törvénye keblében, a következetes, a konok ellenáll tisztaság vízének, nem bírja, ha fénylik ajkáról az ének.   Beszéde kellemes, imát súg szüntelen, nem ismer gonoszat, ő jó és bűntelen, megsérted, lerázza a terhet magáról, nincs közös...
    szeptember lombja visszatér nemsokára kizöldül a lét    csipke-erezet szépíti a kilátást alvó Mindenség    megint jő a tél jéggé dermed a lélek félelem rian    felesel velem visszhangjával a szikla ismer...
    Ábrándos éjjelen óceánt képzeltem, amint a habjai szikláknak csapódtak. Itt állok Világból felettébb képzetlen, míg sorsom percei bőrömre rakódtak.   Morajlott vízhullám hatalmas erővel, sziklahegy útjában, körben megölelte, medrében tartotta konok, nagy hitével, hű szívét elérve...
    hófehér sziklák gátolják az erejét de a víz az úr    Szellemi egység: szív, logika, értelem embert mutat fel    Feltölti lelked lágy, finom öleléssel békét nyújtó Csend.    űrnyi hidegség teknőjében megdermedt test...
<< 13 | 14 | 15 | 16 | 17 >>