Kohut Katalin: Az élet sója
Ínyencként próbálom szárnyaim,
nekem az étkezés mind manna,
ajándék a világ tájain,
mindezt a véletlen megadja,
pénz kell rá, tehetség, szorgalom,
külalak sem számít, csak az íz,
az érzést imába foglalom,
az étek fontos és becses...
Kohut Katalin: Álmatlanság
Álmatlanság a neve
a hatalmas tehernek,
súlya Földgolyóbis vas,
káosz a köbön,
senki sem segíthet,
nincs remény, hogy eljön
a Valaki, ki odacsap
hol nem várnak háborút,
égi ütközetről közöl
a Nap-újság híreket,
mi titkon volt, láttatik,
az erény...
Márai Sándor: Olyan világ jön...
,,Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van...
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!...
Mert most ők jönnek...
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a...
Áramlik az erő,
hogy milyen, ne kérdezd,
örvénylik a rossz és a jó,
míg összeesik az anyag,
szétterül a légben a tűz,
feltorlódik megannyi gát, akadály.
Összehúzódik testem,
mint vajúdó nő
a legnagyobb kínban
is a beteljesülést várom,
közben csavarodik
jobbra és balra a...
„A bölcsesség nem más, mint begyógyult fájó sebek sokasága.”
Azt hiszem, az élet a jókhoz kegyetlen,
ember-szív zokog, tűr egymaga fedetlen,
kérdőn néz a két szem, kérése egyszerű,
jöjjön egy új világ, gyógyító erejű.
Szeretem a szépet, a bölcset még...
Egy pillanat volt a nagy-nagy szerelem,
szívem felderült és énekelt halkan,
dédelgettelek, szavad volt a balzsam,
ezt a kis időt soha nem feledem.
Csak játszadoztál velem oly' hevesen,
mint földerengett időből a hangtan,
egyszerre zengett a nyelvtan, s a dallam,
elhitetted, a...
Sötétnek gondolnak engem az emberek,
időnként leírom, szívem mért szendereg,
s a tüdőm csak hortyog, nem kapok levegőt,
elvették tőlem rég a kevés léterőt.
Istálló-Vénuszos szereplő én vagyok,
így váltják meg sorsukat a gazok és a nagyok,
egyetlen nagy közös áldozás a...
Legyőztek már régen, sírban vegetálok,
reménykedés éltet, a gonoszság átok.
Azért is készülök, családom nem tudja
szerepjáró sorsom - jelmezeknek pultja.
Hatalmas erővel tartásom nem enged
panaszkodni sosem, az ész is megdermed
súlyától tetteknek, megáll a képesség,
túl...
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig...
Kedvencem pár éve, szívesen készítem,
zöldségeim közé néha bevegyítem,
ínyencnek születtem, nem tehetek róla,
szükségem a finom, így hozott a gólya.
Két hatalmas hagymát zsírban megfonnyasztok,
kevés szót szórok rá, így készülnek szaftok,
fél deci vizecske, fedő alatt...