Kohut Katalin: Világvége után
A téma az utcán lelhető, látható,
előttem régóta nem csillog tiszta tó,
femába bezártan éltem az életem,
napfényt így csak ritkán látott a két szemem.
Világnak könyvtárnyi kosztümös szerepe
én voltam, s tisztul a szappanos serege.
Vak szemmel járattak, nem tudtam, hol vagyok,
mit tesznek testemmel a gonoszok és nagyok.
Így élhet szabadon mindegyik játékos,
mit égre kottáztak, kitervelt, szándékos,
leírni nem lehet, festék sem tűri el
az iszonyt, mely mindig győzelmet ünnepel.
Nagy közös végjáték, mire régen vártak,
mindig új a kerék, s elhulltak a társak,
vigyorog sok kéjlény, soha meg nem állnak,
piros Holdjuk óta túlélőkké váltak.
Miskolc, 2022. március 10.
Fotó: CanStock fotó