Pokol mélyében haldokolva
kővé vált szívvel meghajolva
arra gondoltam, csodát látok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Égő rózsák a feszületen
miért is kellett megszületnem,
minden szerepük végig átok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Régi korokat ismételnek,
épül Babilon pöce népnek,
Vérfolyóban igazt várok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Mossák orcájuk hahotázva,
áldozatukat megalázva,
égnek üzennek sátán-fajok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Lopott dallammal üzekedve
tettük végtelen ismételve,
utolsó szavakkal vádolok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Igaz szavakkal nem perelnek,
nevetnek azon, mit is tettek,
szörnyű feszületről kiáltok:
„Hiszen én rózsák között járok!”
Miskolc, 2022. június 16.
Idézet: Ady Endre Rózsaliget a pusztán