Évekkel ezelőtt játszottunk közösen,
karácsonyig egy év termékét gyűjtöttem,
izgalmas volt nagyon minden alkalommal,
s leszámoltam néha mindenféle lommal.
Színes, tarka szalag minden év a szíven,
feledni nem lehet, örök emlék, hiszem,
így történt, hogy ismét kérték a gyerekek,
bingóznának megint, de jött a felelet:
Késő már, csak pár nap maradt az ünnepig,
hogyan lehetne teljesíteni vágyaik?
Talán ország-várost játszanánk közösen,
ki nyerne megkapná jutalmát tömören.
Így morfondíroztam, s keresésbe fogtam,
számoltam tárgyakat egymásra rakottan,
felkínálták maguk mindenütt polcokon,
titkos dobozokban, komód fiókokon.
Összegyűltek hamar, s végül nápolyi, Mikulás,
a játék végére cukor, piros ruhás,
ekkor, mint szervező, szívem már ujjongott,
elújságoltam hát ezt a csodás dolgot.
Mégis újra vár majd móka karácsonyra,
nyerő lesz a bingó teljesült álomra.
Szíven a lenyomat minden közös játék,
fehér karácsonykor szeretet-ajándék.
Miskolc, 2022. január 8.
Fotó: Stock Internet