Esik az ég könnye, megáldja a Földet,
ellene bármilyen hatalom is törhet,
patakok, kis erek, folyók felduzzadnak,
oxigéndús vizet mindennek juttatnak.
Utam már eggyévált tiszta forrásvízzel,
hirdetem fenségét szomjúzónak hittel:
Életnek nektárja, vándor, hörpintgessél,
bölcseknek kútja ez, ebből merítkezzél!
Sorsomnak vonata egyszer kettészakadt,
füstokádó város fogadott köd alatt,
ittam a csapvizet, vagyis ittam volna,
megvalósult itten az embernek rémálma.
Hiába kortyoltam, nem enyhített semmit,
oxigén hiányzott, nem láttam értelmit,
életem erejét meg is gyöngítették,
s ritkán jött könnyeső, elmaradt a vendég.
Védik már oly’ sokan a nagy gazdagságot,
nektár forrásvizet, mint egy orvosságot,
meggyógyítja szíved, duzzasztja az erőt,
őrzi az életed, Földnek az eljövőt.
Mert a víz cseppje mind tökéletest teremt,
nélküle nincs semmi, csak puszta idelent.
Jelszavunk egy lehet: tiszta szív, egészség,
s örök korforgásban életvíz, az egység.
2020. december 13.
Kép: https://piliscsev.hu/content/v%C3%ADz-%C3%A9let-gondozzuk-k%C3%B6z%C3%B6sen