Gonosz volt a világ, féltek az emberek,
sötétség legmélyén több család rettegett,
hiába a szép szó, nem volt foganatja
mert a nép vagyonát alvilág aratta.
Sokgyermekes család élt egy kis faluban,
elkerülték őket nevetve oly' sokan,
mert szorgalmuk nagy volt, becsület a nevük,
éhkoppon tengődtek, üres volt a zsebük.
Fizettek lustának, tolvajnak is vámot,
munkájuk értékét elvitték a cárok,
egy bánatos család tanakodott ezen,
merre is menjenek, hol igazság terem.
A legkisebb mondta, galamblelkű Panna,
szépségét az árnyék sem fedte, takarta,
indulok világgá szerencsét próbálni,
hátha akad remény, akár egy fűszálnyi.
Vándorolt erdei, városi utakon,
messzire utazott gyalog, és vonaton,
míg ösvényére lelt a Remete-hegynek,
melynek csúcsívei csillagokat vernek.
Tábort vetett ott a szép kékség lágy ölén,
egyre törte fejét a szikla hűs kövén,
szeretettel ölelt minden fát, virágot,
nézte madár röptét, benne Szabadságot.
A Mindenfeletti egyszer csak megjelent,
lángszeme ölelte az egész végtelent,
látta gondolatát, tudta, hogy mi bántja,
miért is indult el a kedves leányka.
Visszhangoztak sziklák mennydörgő hangjára:
emberi jóságnak bölcsesség az ára,
szívtörvény az erény, mivel változtatna
nem lesz ki szavától ostobán maradna!
Ajándékot adott, erőt és hatalmat,
vigye véghez tervét, hozzon forradalmat,
káoszból rend legyen, a Szépség arasson,
felülemelkedjen mindenféle rangon.
Elindult hát haza okos Panna végre,
világnak dolgait hozza majd egységre,
amerre elhaladt, szétvált minden ösvény,
szívében ragyogott örök élet-törvény.
Változott a világ, minden helyre került,
szorgalom, akarat szándéka kiderült,
igazságot mondtak minden gonosz felett,
a szeretet fénye óv már dolgos kezet.
Miskolc, 2021. november 22.
Fotó: Internet