Gitáromat megérintem,
feltörnek halott emlékek,
nem is hiszem, igaz volt:
énekemmel kísértem a dallamot.
Minden hang más nótát idézett,
minden nóta egy-egy hangulatot.
Mikor fájt a világ,
s visszavonultam morfondírozva,
vigasztaltam szívemet,
ringattam a dalaimmal,
akár a csónakot a kék óceán.
Hiszen az érzelem vizek árja,
benne lüktet millliárdnyi év
hangverseny zenekarja.
Ilyenkor hangom szállt
a magányos éterben,
megpendült az Idő kerekén
néha egy csengő hangfoszlány.
Mire néha több órai éneklés után
felocsúdtam, már indulókat,
örömódákat, reményteli üzeneteket
küldtem a néma Mindenségbe.
Már minden rendben volt,
elért hozzám az Isteni érintés.
Miskolc, 2021. december 1.
Fotó: Wikipédia