Kohut Katalin: A szeretet dallama
Vegetál a szép szó, szundikál a remény,
tétova a járás, hosszú a tél, kemény,
elvitték vándorok a nyarat már régen,
utolsó szó jogán magamat még védem.
Hazám nem volt sosem, nem óvtak meg engem,
a törvényt áthágták, vád feszül a renden,
menekvés sosem volt, titokban arattak,
odalett a jóság, ábrándos béke-lak.
Üzentem a széllel, kerestem igazam,
kiürült a szívem, kiürült az agyam,
ingtam a színpadon, jegyeket váltottak,
ünnepi cirkusszal féktelen áldoztak.
Szabadság csak ott van, hol nincsen többé bűn,
az ember így élhet a Földhöz örök-hűn,
büntetni nem lehet másnak a sorsáért,
kapják meg jutalmuk minden rossz óráért!
Kívánom, az álom igaz és szép legyen,
zengjen az igazság, ítélet a hegyen,
csendüljön fel végül a valós szeretet,
dallama kérdésre az igaz felelet.
2022. március 14.