Kohut Katalin: A szeretet dallama

 

Vegetál a szép szó, szundikál a remény,

tétova a járás, hosszú a tél, kemény,

elvitték vándorok a nyarat már régen,

utolsó szó jogán magamat még védem.

 

Hazám nem volt sosem, nem óvtak meg engem,

a törvényt áthágták, vád feszül a renden,

menekvés sosem volt, titokban arattak,

odalett a jóság, ábrándos béke-lak.

 

Üzentem a széllel, kerestem igazam,

kiürült a szívem, kiürült az agyam,

ingtam a színpadon, jegyeket váltottak,

ünnepi cirkusszal féktelen áldoztak.

 

Szabadság csak ott van, hol nincsen többé bűn,

az ember így élhet a Földhöz örök-hűn,

büntetni nem lehet másnak a sorsáért,

kapják meg jutalmuk minden rossz óráért!

 

Kívánom, az álom igaz és szép legyen,

zengjen az igazság, ítélet a hegyen,

csendüljön fel végül a valós szeretet,

dallama kérdésre az igaz felelet.

 

2022. március 14.