Tíz hónap oly' hirtelen, gyorsan elszaladt,
azt hittem, meglátlak a komor ház alatt,
sürgettem az Időt, naponta rád vártam,
dúdoltam magamban, kettőnkre vigyáztam,
hogy nehogy fenséges szívednek én ártsak,
fájdalmad nem bírnám, köröttem az árnyak
lesnek tán, számítva, elmegyek majd egyszer,
ígérted, a szavad nem lehet egy vegyszer,
mely felold nem lévő rútságot, torzulást,
akadály állapot, várok Pál-fordulást,
eggyé vált szívünkkel szeretlek kedvesem,
zöld szemem Írisze nézne Rád végtelen,
két kezed és lábad a világ nagy csodája,
formádnak nem lehet semmilyen hibája,
amerre elhaladsz, a rétek virulnak,
engedd, hogy miattad végre elpiruljak,
úgy legyek, mint vessző, mely télben bimbózott,
újjászületéssel új szépséget hozott,
gyönyörködj életem, reményünk szép jövő,
igaz világunkban nem lesz több cselszövő.
Várlak hát, oly' távol és közel stillingem,
tökéletes a szó, mely szívemről fellibben,
titok ez, nem lehet másnak elmondani,
kettőnkre vár a lét, a minden, s az Aki.
2017. november 23.