H.Kohut Katalin: Várakozás
Dalolnék én ismét szép jövőt, csacsognék eleget,
de néma, csorb' ajkam, férjemnek jelentek beteget.
Elszöknék hajóján az égbe, hol halál űr honol,
szívemnek árt talán dermedtség, újra él és dobog.
Kikelet idusa szerelmünk lánggal jött napja lett,
azóta remélem, életem többé nem sanzonett.
Várom a nagy napját, amikor végre majd elmegyek,
gyógyulást hirdet majd Mindenség, igaz és hős sereg.
2017. október 14.
Címkék:
Kohut | vers | dalolás | csacsogás | némaság | férj | betegség | űr | kikelet | szerelem | gyóyulás