Udvaromat körbeseprem,
szétszórom a magokat,
madarakat csalogatok,
zöld tavaszom hívogat.
Madár-röptű dallamfutam
hagyja el az ajkamat,
várom jöttöd, hű szerelmem,
a szívem ma elkapat.
Nyílik benne az ibolya,
szerénysége megható,
a kéksége oly fenséges,
szép ünnep ez, rangadó.
Egybe forr a sorslakatunk,
égi-földi örökség,
mit jogosan birtokolunk,
múltunkat eltörölték.
Ajándék ez a szerelem,
szikrát fog a nagyvilág,
nektárkelyhet hörpingetünk,
mámorunk az égi vágy.
2019. február 14.