H.Kohut Katalin: Vadhajtás
Az élet őrölt, mint óriási feszület,
melyen kerékbetörések tornyosultak,
a végén a legkisebbik: pótkerék.
Szerepek sokasága és labirintus,
versruhák betűinek hiábavalósága...
kerestem a metszéspontnál a rózsajelet,
az örök-élet kapujának titkát,
hátha kiléphetek a matériából,
de hústestem nehezékem lett,
mint ólomsúly húzott, lökdösött
a mélybe állandóan a rémtettek sora.
Megszülettek a némaságban a szavak,
írtam rendületlenül az apokalipszist,
míg darabokra tört porcelán-szívem
töviskoszorúval volt megkoronázva.
Kezdetben a szavak hullottak reá,
majd jött a fizikai bántalom, a félelem,
rettegés a másik, fekete világtól.
Szenvedéstől torzult, béke-szomjas lélekkel
elvadultan a hitvány világtól,
a mimóza emberi nemesség
elvesztése után más nem maradt:
vadhajtás a kereszt közepén.
2017. november 15.
Címkék:
feszület | Kohut | vers | vadhajtás | kerékbetörés | pótkerék | szerepek | labirintus | rózsa