H.Kohut Katalin: Szeretet világa
Hol vannak a régi szép regék és mesék?
Keresem egykori népeknek erkölcsét és hitét,
kergetem boldogság fényeit, s azt kérem,
vizsgáljuk a múltat közösen ma éjjel.
Tilinkol telihold újdonsült királya,
űrben a jövőnek kirakott pályája,
emelem palástom, feltűnik a minden,
ilyen kincs is lehet? Hogy vehető ingyen?
Vénusz jár a Földön, fehér a ruhája,
pukedlizik a nép, mosolygós a szája,
ahol csak elhalad, zöldet ölt a környék,
érckakas kiabál: „Békességet kötnék!”
Szeretet ereje aranylik az égben,
szíveket meglepi Időben és térben,
hatalmas nagy kánon telíti a kozmoszt,
tehetség szerinti jutalmat bőven oszt.
Csillagrend ígéri: ha egyszer is sötétség
lenne a világrendek között és kétség
férkőzne emberek lelkébe, a magját
kioltják, éltünket békességben hagyják.
Ím a Föld, megmentője a hit, erős szív,
éltető lehelet orrokban, örök-hív,
s amerre nézünk majd mindenütt olajág,
árad a szerelem, megcsendülnek órák.
2017. október 16.