Képzeletben elkísérlek Téged
a Föld felett, de kis szellő leint,
súgja nekem lágy-zsongással megint,
súlyom teher, nem emelhet lényed.
Elmondom én a pajkos szélnek,
a napocska rám is szépen tekint,
fogoly vagyok a szívemmel itt,
oda mennék, hol gondtalan élnek.
Reám tekint ekkor a madár,
csőrében egy aranyló selyemszál,
hozzám köti, s szívem vadul dobog,
és érzem már, az igaz szabadság
szárnyalása mennybéli boldogság,
az ég fénye egyszerre fellobog.
2019. február 9.