Nem vártam rá, de teret kért,
éjjel faggyal fedte be a tért,
jeges keze ölelt engem,
míg tavaszi dalom zengtem.
Felöltöttem kiskabátom,
rumot vettem drága áron,
míg a jó szeszt hörpingettem,
meglöktek és megijedtem.
Csak úgy áradt a nagy tömeg,
vásárban a közömbösek,
kinéztem a poharamat,
erszényemben alig maradt...
Elszámoltan én magamat,
kofa-üzlet itt vámszabad,
letagadta ravasz szemmel,
pénzhez jutott könnyű szerrel.
Faládikó háromszázért
díszelgett és engem kísért,
vádolom a szegénységet,
minden áru rám csak béget.
Csodálatos hajas baba,
ilyet adott egykor apa,
irha, bőrből bundás kesztyű,
karácsonyra kis csengettyű,
antik vitrin, zöld halacska,
kék fogantyús kanalacska,
szívfájdító sok csodatárgy,
álom-házban szívem kitárt.
Délidőre megéheztem,
krumplilángost élvezgettem,
kinek gyomra üres maradt,
várta otthon sok jó falat.
2017. október 1. Miskolc