H.Kohut Katalin: Penitencia

 

 

Véráldozással tisztulnak,

lelkükben fekete a kéj,

dőzsölnek, tolvajt fognak,

testükben szent lesz a kenyér.

 

Egyetlen nagy közös áldozás,

némaság a cinkos régen,

földre szállt a végállomás,

száll az üzenet az égen.

 

Mi titkos volt, kidobolják,

bíró vesztegel a stégen,

a jókat itt kirabolják,

nemesülnek lenn a téren.

 

Cinkosan kacsint a lámpa,

világa tetteket fed el,

fertelem ez, ember-árba'

a jólét, s senki sem felel.

 

Törvény őre a torz lélek,

őrült vigyor az arcokon,

szabadok a szenvedélyek,

már mindenki sógor, rokon.

 

Elferdült az útmutató,

példásakat összezúzták,

soha nem volt szív-kutató,

szép arcokat begyalulták.

 

Vége van az ütközetnek,

törvényt hágott ez a hon,

békét kértem, s megkövetnek,

tort ülnek rég hét határon.

 

2018. február 10.