H.Kohut Katalin: Penitencia
Véráldozással tisztulnak,
lelkükben fekete a kéj,
dőzsölnek, tolvajt fognak,
testükben szent lesz a kenyér.
Egyetlen nagy közös áldozás,
némaság a cinkos régen,
földre szállt a végállomás,
száll az üzenet az égen.
Mi titkos volt, kidobolják,
bíró vesztegel a stégen,
a jókat itt kirabolják,
nemesülnek lenn a téren.
Cinkosan kacsint a lámpa,
világa tetteket fed el,
fertelem ez, ember-árba'
a jólét, s senki sem felel.
Törvény őre a torz lélek,
őrült vigyor az arcokon,
szabadok a szenvedélyek,
már mindenki sógor, rokon.
Elferdült az útmutató,
példásakat összezúzták,
soha nem volt szív-kutató,
szép arcokat begyalulták.
Vége van az ütközetnek,
törvényt hágott ez a hon,
békét kértem, s megkövetnek,
tort ülnek rég hét határon.
2018. február 10.
Címkék:
Háború | ütközet | véráldozás | penitencia | tisztulás | Kohut | vers