Valentinnak nemes napján
jegyet adok Teneked,
áldott pohár, teli nektár
az út, hozzám elvezet.
Csacsogok én kislányosan,
orcámon pír, rám nézel,
két szemedben jövő fogan,
pillantásod megékel.
Érintésünk villámcsapás,
vibrál a lég köröttünk,
nem marad el kölcsönhatás,
szívben frigyet kötöttünk.
Oly' igaz a földi csoda,
mintha égben szárnyalnánk,
s káprázatos ég-szálloda
kapuját kioldanánk.
Nagyteremnek a közepén
trónunk arany hintaágy,
Hold tilinkós nagykövetén
az éj is aludni vágy.
Elpihen már minden puszta,
sivár világ nincs többé,
az Idő is olyan lusta,
megáll a perc örökké.
Így egyesül Föld és az ég,
szerelem himnusza száll,
felderül majd minden vendég,
örökös boldogság vár.
2018. február 12.