Elképzelt szerelem, amit érzek,
szívemmel száz sebből vérzek,
hittem, hogy életed vagyok édes,
félelem kérdezi: talán véges?
Meghalni oly' könnyű mindig értem,
hogy miért, ne kérdezd, én sem értem,
elveszett a Világ, s minden ember,
ki kedvelt, szeretett talán egyszer.
Élni kell ezért a szerelemért,
amit csak összefont, fénylelkünk ért,
eldobni a létet könnyű lenne,
elválaszt a sötét minden szennye.
Karmazsin, kancsal Hold szemez velem,
tükrömet éjszaka eléd teszem,
olvasd a múltamat és láss jövőt,
mutasd meg az égi új kikötőt!
Veszteglő fémhajód tárd majd elém,
leszek-e mondd kedves, főnyeremény?
Harcolsz-e örökké értem, drága,
tán unod már, mert túl sok volt az ára?
Szürkeség vesz körül és könnyezem,
lesek az ablakon, s elmélkedem,
azt hiszem, legfőbb a hű szerelem,
mindenen átsütő nagy fegyverem.
2018. február 6.