Vége tavaly február óta,
megcsúfoltak...
becsaptak...
hazudtak...
áltattak...
ment tovább a JÁTÉK,
mely hatvan éves,
az ország véráldozással,
egyetlen közös játékként
emberré vált,
bűneit,
sorsát,
szerepeit,
betegségeit,
torzulásait,
kurvaságát
végrehajtotta.
Odalett a törvény
az emberség,
a becsület,
a tisztesség,
minden jóember,
az értelmiség,
Ének az esőben
fejtámadásaival
a tik sem vagytok magyarok
cigánytelepnek
a beázottakkal együtt.
Utcanép támadott
ismételve a nemi kivégzők
gondolkozás nélküliségét,
választva el a vadállati,
pusztító férjeket
a vasnéptől.
Jánosok, Ferencek,
rengeteg kiválasztott név
emelkedett penitenciával
a médiába, politikába
folyamatosan elmeosztályukról.
Annyira megszokták
hatvan éve,
nem tudják abbahagyni.
Engem mondanak el mindennek,
saját tettük függvényében,
tort ülve csonkításom
és gyalázatom közben.
Nagyon rossz lehet,
amikor a szereplők
megsérülnek időnként
áldozásuk közben,
hogy folyamatosan
visszaadják
az utolsóként áldozott
embereknek
kakastaréjos győzelmi
tor-ünnepet rendezve.
Nincs törvény itt,
meg akartak teljesen
semmisíteni.
Már lassan egy éve várok,
de semmi sem változott.
Nem mondom többé:
van miért felkelni.
Még mindig tart...
2018. január 2.