Még sohsem szépültem Majálisnak napján,
pázsiton sem pihent szelíden két szemem,
nem tudtam az érzést milyen anya karján,
ismeretlent vágytam, otthonom meglelem.
Először csapott meg lágyan, borzongással
orgona illata, mint párás lehelet,
nektárral felelnék, de nem tudok mással,
mély sóhajt venni és egy zöld levelet.
Forgatom kezemben a telizöld életet,
súgja neki szívem bocsánat kérését,
letépetten hervad, üdesége lehet
a jövőnek készíti újra a vetését.
Májusi lágy szellő simogatja hajam,
pompája most meglep, gyönyör a szívemen,
megcsodálom fejét bóbitának hamar,
a gyom nekem éden, virágzik a réten.
Pásztázza nézésem a rengeteg csodát,
fülembe hatol az állatsereg hangja,
felettébb kedvelem e földi pagodát,
mely a szív húrjait szelíden mozgatja.
Csodálatos Május, hatalmad fenséges,
emlékszem örökké a nagy ajándékra,
mit ma adtál nekem, legyél hát szentséges,
kössünk szövetséget jövő hagyatékra!
2018. május 3.