Adventi várakozás...
a nép készül szeretet-ünnepre,
egyik így, másik úgy,
a pénz szabja a határt.
Pár Aki feszületes,
fején elementál koszorúval
tűri a megvetést nélkülözve.
Ők rossz helyre születtek,
vagy a tömeg nem való ide?
Szívem összetört porcelán,
mélyében piciny életjellel,
megvetően nézte az égi magas
iszonyatossá tett sorsomat.
Vádol a saját törvényem,
SOS jeleket küldve
róttam a lepelt...
Mezítelen és roncsként
ünnepi tort ülve
gyalázatom felett
övék a karácsony is,
gazdagulással, tékozlással...
Pedig könnyű lenne
feléleszteni újra az életet,
bizalom, szeretet az első,
majd kell a hit,
hogy a remény még élni tudjon...
mert nincs erőm
a lehetetlen
hazugság, becsapás,
közös Játék
folytatásához.
2017. december 17.