Életemről könyv kellene...
kérték többen is,
meg tudom írni biztatással.
A főszereplő én lennék,
őrült Johanna reformátusként
Szenci, szódás, szamaras
istállójának kezdetével,
Íziszként a vasfüggönyösök
valamennyi főszerepében.
Jelmezeiket berendezték.
Vérig sértődtem, mikor
a börtönorvos mérgesen szólt:
-
Vegye le a bárányszőrt!
De jogokat írtak maguknak,
kellenének a nevek, népcsoportok.
Másképpen nem hiteles,
a kosztümöknek a szereplőkre
kell kerülniük.
Hintás, magyar kislány
az őskígyó szemében,
népviseletben, s a mákostészta
feltekeretlen maradt,
az akkor ébredt játszótér
vallásai földet értek.
Vaskori kommunista korok
képviselői névtárát is
fényre kell hozni,
hogy mindez én voltam egyedül
fényevésben, ruha nélkül,
szeretet és jóság
megölésével.
Már tisztult aggyal képes lennék...
mégsem lehet,
csak a szám perelhet,
míg egyedül nézek szembe
a kollektív nagy közös
játék szervezőivel.
2018. február 21.