Talán e Szenteste utolsóm egyedül,
remélem, jövőm majd barátokkal vegyül
és lesznek igazi, hűséges rokonok,
egyetlen kapcsolat sem lesz hozzám konok,
vágyom rá, míg élek és várok szüntelen,
eljönnek énértem, elmegyek hirtelen,
cipőmnek porát is itt hagyom örökre,
emlékeznem sem kell a sötét ködökre,
hófehér patyolat földiség, tisztaság,
megmossa a szívét ártatlan balgaság,
oktalan nem tűr majd senki soha többé,
tettek átváltoznak nagy szeretet-gömbbé,
mely siklik felettünk, megindul a Föld is,
arany fogatában párom lesz a kocsis,
s amerre elhalad a béke követe,
kizöldül a fű is, harmat szövétneke,
szeretném a rendet, gyógyulást legelőbb,
hogy hálát zengjek majd a jövő előtt,
uramnak azt mondom, szerelmem az övé,
ő formál majd engem szépasszonnyá, nővé,
akár Pygmalion, rajong majd művéért,
hangomért, csendülve daloló kincséért,
lám, mennyi szeretet a lett volna Időben,
megfordítni nem lehet - szólok én a hőssel,
legyen szép Karácsony kicsinek és nagynak,
mindenik otthonban szívvirágok nyílnak,
utcákról a szegény menedéket leljen,
néki a gazdag is jó estét feleljen,
amilyen a kérés, olyan a felelet,
kívánom, öleljen mindig a szeretet,
nem húzom el többé rettegve önmagam,
Szeretet ünnepe lesz az örök-nyaram.
2017. december 18.