H.Kohut Katalin. Hattyúdal

 

 

Hattyúdal utolsó énekem,

több, mint tíz évem telt némán el.

Zeuszként levéllel üzentem,

kizöldült szívemmel meséltem.

 

Tónak a mélyiben egy sárkány,

megmenti lelkemet, nem ármány,

tüzet lő gonoszra, így igaz,

elkerül már engem itt a gaz.

 

Sötétség borult az érzékre,

szürkeség az őszi vidékre,

sárkány és hattyúdal azt zengi,

megtudja életem mindenki.

 

2017. november 6.