H.Kohut Katalin: Furcsa a Szilveszter
Szilveszter éjjel ülök egy széken,
bámulom a tévét,
fényeket látok a sötét égen,
spécézem a lóvét,
hátha egyszer megnyerem,
enyém lesz a győzelem,
trombitálok és nyerítek
lóvá lettem én.
Berúgtam jól, rendesen,
vodkát iszom peckesen,
elfeledtem már magyarul,
oroszt makogom.
Furcsa a Szilveszter,
repül ott minden fenn,
űrhajón járok,
csodálatos képzelet.
Furcsa a Szilveszter,
zokog a hóember,
álmaimban látom,
sáros útra nem megyek.
Jön már a Jenő, a kéményseprő,
azt mondta, szerencsét hoz,
Julcsi házmester udvart kiseprő,
a sakkban nem visszakoz.
Bandzsalít ott fenn a Hold,
csodálnak a csillagok,
malackfarok egyik kezemben,
pezsgőt nyakalok.
Berúgtam én rendesen,
buborék a fülemen,
gazdag leszek majd jövőre
égre esküszöm.
Furcsa a Szilveszter,
repül ott minden fenn,
űrhajón járok,
csodálatos képzelet.
Furcsa a Szilveszter,
zokog a hóember,
álmaimban látom,
sáros útra nem megyek.
2017. december 29.
Címkék:
Kohut | vers | szilveszter