H.Kohut Katalin: Fohász a Holdhoz

 

 

Éjszakának hölgye felügyeli álmom,

melytől szabadulnék, óriás-pók átfon,

az éjszaka sötét és titkos legénye,

egész világ-könyvtár az ő gyűjteménye.

 

Éjjel mindig másutt, más házban szolgálok,

hol lenéznek engem, szabadságra vágyok,

mint határozatlan, szelíd Halak szülött,

ébredésemkor a kedvem mindig dühödt.

 

Pedig az aluvás egészség, orvosság,

Földkeringő járás, örök óvatosság,

mert a test féltően vigyázza a szívet,

erejét megőrzi, el így nem veszíted.

 

A méreg elűzi Szeretet hatalmát,

átnyújtja a szép, férges aranyalmát,

s ahol van egyetlen csekély rossz részecske,

legeli erődet a fekete kecske.

 

Éjszakának hölgye, az a kívánságom,

álmatlan ne legyek, jól aludni vágyom,

ismeretlen álmok messze kerüljenek,

igaz emberkeként engem becsüljenek.

 

2018. február 15.