H.Kohut Katalin: Fohász a Holdhoz
Éjszakának hölgye felügyeli álmom,
melytől szabadulnék, óriás-pók átfon,
az éjszaka sötét és titkos legénye,
egész világ-könyvtár az ő gyűjteménye.
Éjjel mindig másutt, más házban szolgálok,
hol lenéznek engem, szabadságra vágyok,
mint határozatlan, szelíd Halak szülött,
ébredésemkor a kedvem mindig dühödt.
Pedig az aluvás egészség, orvosság,
Földkeringő járás, örök óvatosság,
mert a test féltően vigyázza a szívet,
erejét megőrzi, el így nem veszíted.
A méreg elűzi Szeretet hatalmát,
átnyújtja a szép, férges aranyalmát,
s ahol van egyetlen csekély rossz részecske,
legeli erődet a fekete kecske.
Éjszakának hölgye, az a kívánságom,
álmatlan ne legyek, jól aludni vágyom,
ismeretlen álmok messze kerüljenek,
igaz emberkeként engem becsüljenek.
2018. február 15.