Még nevettem,
felismerve a szépségeket,
te azt sziszegted gúnyosan:
-
Mi van majom, látod az angyalkádat?
Meghalt a szerelmes asszony,
a zenész, aki énekelt neked,
maradt a hűséges feleség,
akihez jó mulatás után hazatérni.
Arcomon bú, a tieden káröröm.
Ekkor azt mondtad:
-
Te túl komoly vagy hozzám!
Nevem fémjelezted,
előbb nyanya, majd g...
- Az angyal! - súgták mások.
Mikor kölcsön kellett,
elvittél garanciának.
Példámból tanultál,
mint mások, ki nem mondott
szavaim törvények voltak.
Mikor kérdeztem szemeimmel,
miért alázol naponta,
azt kiabáltad:
-
Kicsinállak téged úgy is,
nem fogsz pöffeszkedni az irodában!
Körbevettelek szeretettel,
törődéssel, féltéssel,
kiálltam a híredért.
Nem értetted,
későn fogtad fel,
válás után harminc évvel.
Mikor kérdeztek,
hogy került két ellentét össze,
azt felelted:
- Szerelem volt!
Emberré váltál
halálod előtt.
Egyetlen bölcsességem
maradt emlékül:
Míg az egyik szenved,
a másik nemesül.
2017. szeptember 27.