Az ember dolga a szépségnek gyönyöre,
a tökéletestől nem lehet csömöre,
csodája ez a Földnek, a mennybéli égnek,
ahol a hű szívek kedves lángban égnek.
Mégis akad mindig újabb felismerés,
a szürke nappal is annyira szép, mesés,
mint érték naggyá lőn a meghitt pillanat,
villanó gondolat, mely jutalmat arat.
A játék lényege a tanító eszme,
kérdésre felelve mindig ismerkedve
egyre újabb választ, bélyegre az igazt,
így törve fel régmúlt pecsétről a viaszt.
Már mostan figyelem a karcos ábrákat,
leplezem sorban a kvízes álcákat,
kitágult a világ, a filatelia,
gyűjtőnek hobbija, vágya reália.
Remélem, hogy egyszer, mire megöregszem
annyi kincs gyűlik majd bélyeg-kötetemben,
akár a királyi kincstárban az arany,
mutogatom őket mindig boldogan.
2019. április 12.