December az ember hónap nagy öregje,
Télapó kedvencét jeges fagy ne szegje,
mert ahol hideg van, négy évszak bezárul,
utána a tavasz rügyfakasztón tárul.
Szent Miklós ünnepét megtartjuk közösen,
megajándékozzuk egymást kölcsönösen,
jó gyermek örülhet, meglesz a jutalma,
így győzhet csak mindig a szeretet hatalma.
Pilledzik már a hó, hópihék hullanak,
hóember a fagyban nem állhat olvatag,
kezet kap, szénszemet, sárgarépa orrot,
átnyújtja nekünk majd a jégvirág csokrot.
Adventet ünnepel kicsiny, öreg, gyerek,
fátyolos a szemem, csak nézek reszketeg,
meggyónom vétkeim az egész világnak,
ártottam szavakkal, reám nem vigyáznak.
Azt hittem, sorsom itt egyre jobbra fordul,
jellemem azonban tűrés miatt torzul,
mit árthat – azt mondják – bármennyi ellenség,
ha igaz ügyedhez társul a betegség.
Békéért nyújtanék elsőként is kezet,
hitemért minden szív győzelmet vehet,
szeretet az erő, egyetlen, mi érték,
reményem, adatik minden széphez mérték.
Karácsony Vilia csakhamar beköszön,
múltamnak terheit addigra megszövöm,
szívemből kiárad égig érő lajstrom*,
szerető kéz rajta, mint hű szépségflastrom**.
Nyitott könyv életem, minden kívánságom,
december havától búcsúmat én várom,
többé ne álljak itt, mennék már boldogan,
más létet ünnepel a tüzes bordallam.
2017. december 3.
*véget nem érő lista
**sebtapasz