Apró pehely, kicsiny csillag,
fényszekérben ég-kocsisnak
tiszta, fehér veteménye,
a hidegnek fejleménye.
Prüszkölnek a jégparipák,
füstölnek a békepipák,
szentül tőle a nagyvilág,
kinyílik a sok jégvirág.
Lépeget a kormos macska,
a lábait beledugja,
óvatosan lépked benne,
megkóstolja, fagyot enne.
Fatulipán, faládikó,
emlékezik a házikó,
arra, régen hogy szerették,
elkerülték balszerencsék.
Fenyő zöldje nagyon nyakas,
kukorékol rá a kakas,
mert menyasszonyt játszik éppen,
hó arája, vendégnéppel.
Gyülekeznek az állatok,
nem lehetnek hazátlanok,
eleséget keresgélnek,
egymással már jól megférnek.
Szánkó siklik domboldalon,
a sok gyerek vígan dalol,
belehull a szép szemekbe,
egész városokat fed be.
Minden csupa-csupa fehér,
takarója az űrbe ér,
pilinkézik, ez csudijó,
esik a csillám csodahó.
2018. január 16.