H.Kohut Katalin: Az egyetlen férfi aranyvirága
Volt egyszer egy csodálatos világ, minden részén megnyilvánult a természet csodája: a nagy évszak. Világ anya gondoskodott az éltető forrásvízről, mellyel minden hajnalban megpermetezte a fákat, virágokat.
Csodálatos leányok daloltak és szorgoskodtak a munkahelyeken, mindenki tudta, hogy a munka nemesít, felelősségteljesen végezték feladataikat. Minden istennő olyan munkát végzett, amelyhez adottsága volt.
Udvarhölgyek vették körül a világ Úrnőjét, együtt gondoskodtak a természetről.
Tökéletes harmóniában és békességben éltek az emberek, mert Illés felettes Isteni szövetsége, melyet Csillagok Rendjének neveztek el, angyalokat helyezett a lányok felé, hogy minden kívánságukat teljesítsék.
A gyümölcs és növénytermesztést villámlás-szerű elektromos lények végezték, mivel ezek nehéz fizikai munkának számítottak. A terményeket hatalmas raktárakban és fagyasztó házakban helyezték el. A fecske kedvenc madara volt mindenkinek, kék színével maga lett a tavasz hírnöke. Őzikék és mókusok örvendeztették meg a fenyvesek világát, az állatok csak növényekkel táplálkoztak.
Egy napon vége lett az ideális tökélynek, megjelentek az égből kíváncsi idegenek, férfi külsővel. Nem tudtak ellenállni a szép hajadonoknak, elcsábították őket és gyerekeket nemzettek nekik. A természet irányító Úrnőt fogságba ejtették. A lányok cselédekké váltak, a szívükben rejlő csodákat összezúzták és örök szomorúságra ítélték őket.
Az angyalok még szolgálták a leányokat, de tehetetlenek voltak a durva férfiakkal szemben, akik leigázták Európát. Egyre kevesebbet énekeltek, égi daluk nem visszhangzott többé.
Egy férfi megsajnálta a lányokat, akiket asszonyokká tettek, nem akart olyanná válni, mint a többiek, felment a legmagasabb hegycsúcsra, ott rendezte be a növénytermesztőkkel otthonát, akár egy édeni paradicsomot. Hófehér leandereket ültettek a leányok szimbólumaként, arany földgömbforma virágokat hozó növényt a világ Úrnője tiszteletére, melynek minden levele az életet jelentette. A virágot az utolsó legyőzött Isten ruházta fel hatalommal, a többiek gonoszak lettek. Elkezdődött a világban az értelmetlen pusztítás és szenvedés.
A hegylakó elindult néha vándorútra és meglátogatta az egykori tökéletes leányokat, asszonyokat, akiknél már bizony beteg gyerekek is születtek és meggyógyította őket az isteni csoda erejével, de már ők bűnből eredtek, a világra jött a csúnyaság és kapzsiság, irigység, különösen, amikor bevezették az árucserét. Többé a természetre nem ügyelt senki.
A lányok elfelejtették, milyen csodálatos szeretet és tisztaság képviselői, hogy maguk jelentik az eszményét az egész mindenségnek.
Az állatok szenvedtek, elkezdték leöldösni őket.
Egy sebesült őz vergődött el egyszer az aranyvirág közelébe. A növény kinyújtotta egyik szárát, átölelte a riadt állatot, aki könnyekkel a szemében nézett rá. Abban a pillanatban meggyógyult és vitte hírét a többi állatnak, hogy csodát tesz a világ Úrnőjének éltető ereje. Azóta reménykedtek abban, hogy egyszer visszatér a világba az egykori mesevilág, ahol a szeretet és békesség uralkodik a halhatatlan leányok felett.
2018. január 11.