H.Kohut Katalin: Álmodik az iskola
Örök álmát alussza
az egykori szocialista iskola,
minden énekhang a múltból üzen,
keres-kutat a lobbanó vágy.
Mennék én, osztályterem,
de lehajtom búsan fejem.
Szívemhez szól ma is
csengőn szóló kórusod,
violinkulcsos nyakkendőm
ereklyeként díszeleg.
Szerettelek, emberi tiszteletet adó
egykori tanári kar,
megerősítettetek abban:
a becsület örökkévaló,
ott ragyog a homlokon,
nagybetűkkel írva
fényes csillagként e szó.
A tiszta dal nemességét
és tartását a példamutatásnak
egy élet kevés felejteni.
Most bennem él tovább az iskola,
örök álmát alussza.
2017. október 18.