Látom szemeimben magam
kézen fogva Veled, drága,
érzem, elakadt a szavam,
szívfánknak zöldellő ága
tűzben izzik könnyű fénnyel,
beültettük, locsolgatjuk
tisztaságnak létvizével.
Érzem, lankás kéz érint meg,
dombjain én elidőzöm,
egyesével – mindegyiknek -
csókot küldök múlt-időkön.
Többmillió éve talán,
hogy várok Rád, egyetlenem,
olyan kicsi voltam, parány,
nem lelted meg, hol a helyem?
Üzentem a falevéllel,
csillagokig fújta a szél,
eljegyeztem magam vérrel,
karmikus lét rólam beszél.
Látod, trilling, ilyen vagy Te,
hittel váltod meg szívemet,
jövő-képünket látod-e?
Add vissza régi híremet!
2017. október 19.