H.Kohut Katalin: A nő

 

 

 

 

Hogy milyen a leány, kevesen ismerik,

azt hiszik, másoknak mindig pipickedik,

holott csak magának akar ő tetszeni,

alkatára tökély, érzelmében zseni.

 

Hallgatja már korán a tiszta dalokat,

miközben a szíve ragyogást adogat,

mindenkinek árad csodálatos hangja,

elvarázsol bárkit, angyali a rangja.

 

Nem képzel szerelmet, mert ő nem ismeri,

egyenrangú vele Jancsi, Pista, Feri,

nem tudja, kire vár, a titok a szívében,

szépséges jelöltjét én most elbeszélem.

 

Valahol lenni kell egy hozzá illőnek,

kinek álmaival vágyakat is szőhet,

becsület a szava, keze üdén ragyog,

pillantása előtt a szó elakad, dadog.

 

Szemlesütve pirul a szűz, pompás leány,

megborzong a teste, bimbós öröm-szezám,

ha igaz a férfi, törvénye is örök,

vigyázzák is őket a természet-őrök.

 

Minden, mi Földön él, pompázatos, csoda,

a nő a férfinak szentélye, palota,

Orcája, alkata Vénusznak gyümölcse,

a szívkedves férfi Világnak a bölcse.

 

Bizalom a hű szív kulcsa, megnyitója,

földöntúli nagyság, szeretet adója,

szerelmetes nőnél nincs nagyobb hatalom,

akit ő megszeret, boldoggá lesz nagyon.

 

 

 

2018. március 4.