Kékségbe öltözve ünnepeltem Munkát,
Katának nevezve a kék munkaköpenyt,
nem hordtam szívesen rókaprémet, bundát,
ápoltam szívemmel reménytelen fövenyt.
Megtanultam korán, a munka nemesít,
szívesen dolgoztam, játszani szerettem.
Szorgalomból jelest nem osztogattak itt.
ingyen bér jutalman semmit sem vehettem.
Daloltam, míg égett kezem alatt minden,
szabadság-létemre kötelet helyeztek,
másoknak munkáját magamnak őriztem,
tüskék gyűltek bennem a rossz emlékeknek.
Túlóráztam sokat, de ki nem fizették,
azt mondták, az ember nem pénzért dolgozik,
korrupciót, hitványt maguk képviselték,
nevetni a szerényt – hatolt el torkomig.
Szívem már összetört, ráestek csúf szavak,
használati tárgyként álltam értetlenül,
kevés volt az erőm, érvem számból fakadt,
koldusként élhetek, orcám elszégyenül.
2017. december 18.