Felköszöntött Szilveszter, ismét kutya éve,
hatvan esztendős kúton berozsdált a kéve,
eltemetve a kígyók, szörnyvilágnak népe,
sok megváltónak bizony megdermedt a képe.
Harcát letudta mindegyik szabadságharcos,
tettüknek ábrája sötét, dühreri, karcos,
egyetlen áldozással – jólelkük nem mardos -
megváltott világ, jövő nép ünnepe hangos.
Eddig szerepeiket játszatták el velem,
tettük, kínzásuk örökké tartó s végtelen,
páran kiáltottak fel, hogy ez lehetetlen,
vértisztulással emberré válni fertelem.
Ízisz Jézus, Istálló-Vénusz Szencinek nyelvével,
ősellenség sátáni népnek, kitalált tervével,
melyet végrehajtottak méregnyelv nedvével,
álon takarózva vasfüggönyös medvével.
Kommunista korokat, ó történelmet
egyszerre kezdték, kiborítva a rég-szennyest,
ami sötét fejükben létrejött, s üzenget
vérrel és mocsokkal. Ember törvényt legelnek.
Az ország szégyene az égig hatol régen,
oda is címezték, gyalázatuk az égen,
olyat kottáztak, mit többé nem mos le a hó,
hát lángoljon végre lelkükkel a vaskohó.
2018. január 2.