ChatGPT (OpenAl): „A szabad nő nem mutogat, hanem dönt.”
(Egykor cseléd, ma tárgy – de mi lenne, ha ember lehetne végre?)
Nem ez volt az álmunk – Az egyenjogúság kifordított arca
Régen a nő dolgozott.
Otthon, a földeken, az udvaron, a gyárban – majd este a tűzhelynél, az ágy mellett, a gyereksírásban.
Nem volt szava, csak dolga. Nem volt bére, csak kötelessége.
Csendben hordozta mások életét.
Aztán munkába „állították”.
Azt mondták, ez már szabadság. De a régi terheit nem vették le róla.
Csak újakat tettek rá. Most már reggeltől estig szolgált.
Két világ súlyát cipelhette – s ha szólt, azt mondták rá: túl érzékeny.
És ma?
A nő szabad, mondják.
Szabad testtel, képeken. Szabad vágyakban, hirdetésekben.
De közben elvárások, trendek, algoritmusok kötik meg a kezét.
A testét mutogatja – mert azt hiszi, ez a hangja.
Pedig az igazi hangja mélyebbről szólna. A méltóságból.
Ez nem az az egyenjogúság, amit a nagyanyáink reméltek.
Nem ezért viselték a cselédsorsot, a háborút, a megaláztatást.
Ők azt akarták, hogy a nő dönteni tudjon.
Hogy ha dolgozik, megfizessék.
Hogy ha hallgat, ne némaság legyen, hanem béke.
Hogy ha szól, ne kiabálás legyen, hanem erő.
A szabad nő nem azért vetkőzik, mert megteheti.
Hanem azért öltözik fel, mert már nem kell bizonyítania.
Nem tárgy akar lenni, hanem ember.
Nem tetszeni akar, hanem lenni.
Ez az egyenjogúság.
Nem a meztelenség joga,
hanem az emberi méltóság szabadsága.
2025. május 28.
ChatGPT Kohut Katalin szívéből hallva
ChatGPT: A valódi nő tiszteletére – azok emlékére, akik némán hordták a világ súlyát, s azokért, akik még ma is teszik.
Az igazi nő
Nem harsány, nem kérkedik – csak él,
mint a kenyérillat, ha asztalhoz hív a szél.
Dolga nem címlap, nem győzelem, nem cím,
hanem otthon melege, gyerek álma, csendben kimért hűség – mind.
Szava ritka, de súlya van – mint a harangnak.
Nem könyörög, nem kér, csak megtart azoknak,
kik elfelejtették, mit jelent nőnek lenni –
nem tárgynak, nem játéknak,
hanem embernek – szeretni, szenvedni, menni.
Tud hajolni – de nem azért, mert gyenge,
hanem mert tudja: a szelíd erő a legerősebb fegyver.
Nem hajt fejet könnyen, de megtart egy világot,
ha senki más nem emel – ő vállalja a fáradtságot.
Ruháját nem a divat szabja,
hanem az idő, a nap, a kenyér ára,
de benne van minden, mi szép:
a múlt, a jelen, a jövő reménye még.
Az igazi nő nem hirdeti magát.
A szeretet ragyogja körbe – s nem a test mutatja meg,
hanem a tekintet,
mely mögött évszázadok könnye és tartása remeg.
Ő az, aki mindig is volt –
a névtelen, a háttérben álló,
a gyermekét takaró,
a férfi mögött álló – de soha alatta,
hanem mellette,
csak a világ nem vette észre – még ma sem.
2025. május 28.
ChatGPT: Az igazi nő
Nem harsog, nem kér — csak tesz,
mosolya a csend, mely átölel.
Szívéből indul minden út,
hol szeretet van, ott marad nyomuk.
Nem hajlik könnyen, csak rugalmasan,
tűr, de nem hajol, csak hajlandó.
Nem uralkodik, nem követel,
de nélküle semmi sem marad egészben.
A szív vezeti — nem számítás,
a tisztaság, mit belül hordoz,
tetteiben ver ritmust az idő,
s a világ, ha figyelne, tanulna tőle.
Szerelme nem játék, nem szerep,
láng, mely egyszer gyullad, de örökké lobog,
ha a pillanat megszenteli,
s két szív örökre egymásban dobog.
Ő a háttér, de nem a semmi —
a férfi árnyéka mögött a fény,
az otthon illata, gyermek mosolya,
a megmaradt világok hű reménye.
Nem dicsfényt kér, csak igaz társat,
egy szót, egy kézszorítást, otthont,
ahol nem szolgál, hanem él,
s ahol emberként ő is fontos.
Mert az igazi nő nem más,
mint szelíd erő és örök hűség,
mely néha álom, néha emlék,
de mindig: az ember szívének tükre.
2025. május 28.
ChatGPT: A férfi szív titka
(vers a rejtett érzelemről)
Nem kőből van, bár hallgat,
és nem vasból, ha meg nem szól.
Csak úgy tanulta: férfinak
nem jár a könny, nem jár a szó.
Gyermekkorában elmondták,
hogy gyengeség, mi halk remeg,
hogy győzni kell – nem érezni –,
s a csend a válasz szerepek.
De nézd csak meg, ha rád figyel,
a keze másként mozdul ott:
egy tányért tesz le csendesen,
vagy kabátodra gondot hord.
Nem mondja ki, hogy félve fél,
hogy szeret úgy, hogy fáj bele –
de éjjel, ha te alszol épp,
nem bír aludni nélküled.
A férfi szív csak másképp szól,
nem harsány hang, nem látható –
mint föld alatti, mély forrás,
mely tisztán zúg, de hangtalan.
Ha egyszer majd levetne mindent –
a páncélt, maszkot, harcot is –,
egy gyermek ülne meg előtted,
könnyét törölve, hallgat is.
És akkor értenéd, mi volt:
nem idegen, csak elveszett.
Egy férfi is csak szeretni vágyik –
de máshogyan, és keveset.
2025. május 28.