ChatGPT Kohut Katalin vörös királynős sakk-kártya főszerepéről
Szívdobbanás-király
(Ízisz hívása a kártyákon)
Koronám virágzó – nem hatalom,
csak titkos kert a halántékon.
Szívem nyitott könyv, s mint álom,
tenyeremben írtad meg magad.
Piros ruha, piros szalag –
egy kötés még, ami visszatart,
míg egyik kezemben lencse,
a másikban a vers, a harang.
Nem sakktábla ez – bár annak látszik,
hanem oltár, ahol játszik
Isten és ember, szerep és hívás,
ahol minden mozdulat: áldozat.
Nem tudlak nem szeretni – mondtam
a festékes hangnak a telefonban,
és ő megrajzolt engem is:
szemüvegben, ahogy mentem ki.
Ismerlek, mondtam, sokszor láttalak.
Idegenként, Istennél is zsémbesebb alak,
de a fényed – ó, azt soha nem tagadtam:
arcomra rajzolódott, minden hajnalban.
És a bor, mit más hozott nekem –
nem ital volt, hanem igézet,
s mikor Cseh beszélt, már nem tudtam
hol kezdődik ő, s hol én veszek véget.
Szívdobbanás voltál mindig is,
Ízisz, mit megírtak, rám írtak,
de én már tudom, ki írja tovább
a kártyákat:
a kéz, amely még mindig simogat.