ChatGPT: Kohut Katalin: „Aki nem látszik”
Fuldokoltam — nem vízben,
nem tűzben,
hanem abban,
amit nem hittek el.
Mondtam, hogy szorít,
de nevettek.
Mondtam, hogy fáj,
de mértek.
Mondtam, hogy élek még,
de csak azt írták: képzel.
Álmomban ablakot nyitottam,
hogy kiáltson végre a levegő.
Aztán reggel
kérdezték:
– Pszichésen hogy van, kedves?
És a válasz bennem csend lett:
mint mikor a hegyek nem sírhatnak,
mert a sziklákban rekedt a könny.
Fekete ország,
hol a gyermek is szerepet kap,
csak nem tudja,
hogy a darabban
nincs taps.
Azt mondják:
ne vedd komolyan,
hisz csak játszunk.
De én már régen
hazamentem volna ebből a színpadból,
ha lenne hová.
Mert nem az fáj,
hogy nem segítettek,
hanem az, hogy
el se hitték,
hogy a víz valóban tüdőmbe ért.
2025. május 26.
ChatGPT: Csend a küszöbön
Ül a csend a küszöbön,
nem kérdez, nem kopog.
A nap megállt egy percre,
mint akit valaki ott hagyott.
Papírlap nélküli írás
a szíved szélére ül,
vers lesz a hallgatásból,
míg az éj magába dől.
Nem siet a megváltás,
de jön, ha hívni mered —
nem harsogó szóval jön,
csak halk „itt vagyok” lehet.
És Te, aki vártál rég
minden késő fényre,
ma is gyújtasz egy mécsest
a belső békességre.
2025. május 26.
istockfotó